Kísérő gyakorlat

A mindennapi mindfulness fejlesztéséért

Stresszhez szokott izmainkat ellazítani – sőt egyáltalán észrevenni, hogy feszesek – nem olyan könnyű. A progresszív relaxáció során a különböző izomcsoportjainkat megfeszítjük, majd elengedjük, így mélyebb lazulás következhet be az izmokban, sőt tudatosodik a feszülés és ellazulás közti különbség, megismerjük izmaink különböző feszességi fokozatait, így azt is, hogyan reagálunk a stresszes helyzetekre, miként húzzuk össze magunkat veszély esetén. Gyakorlással így nap közben is könnyebben észrevesszük, ha befeszülünk, így tudatosan jöhetünk ki a „küzdj vagy menekülj” stresszreakcióból, amint erre a készültségre nincs már szükségünk. A tudatos megfeszítésen és elernyesztésen túl segíthet az ellazulásban az is, ha egyes szám, első személyben „felszólítjuk” végtagjainkat az ellazulásra („ellazulnak a vállaim”), vagy testünk elnehezedésére, súlyára koncentrálunk. Fekvő helyzetben elképzelhetjük, hogy minden kilégzéssel végtagjaink ránehezednek az ágyra, talajra, hátunk szinte kiszélesedik, szinte ráfolyik testünk a padlóra, vagy megfigyelhetjük, milyen pontokon érintkezik egymással a testünk és a talaj, és kilégzéssel egyre több tartást engedhetünk el a testből a föld megtartó erejére támaszkodva.