Hogyan meditáljunk a félelemmel?

A mélyen gyökeredző félelem onnan nő ki, ahol a józan ész nem létezik. - Lily Brooks-Dalton

 

Az ősz elmozdulást hoz sok ismeretlen dolog felé, ami belső feszültséggel, félelemmel járhat. A változást, ki nagy, ki kisebb mértékben, de fenyegetésként éljük meg, és személyiségünktől függően reagálunk rá: egyesek elkerülik, más lebénul tőle, valaki pedig meglépi azokat a lépések, amelyek a változáshoz szükségesek.

A félelem célja, hogy óvatossá tegyen minket az észlelt veszélyekkel szemben. Ilyenkor érzékszerveink is kiéleződnek a jólétünket fenyegető jelekre. Bár a félelem eredeti funkciója életmentő lehet, mégis sokan nem tanultuk meg érezni ezt az intenzív testi érzetet, ezért vagy mindentől félni, szorongani fogunk, vagy kockázatkeresően viselkedünk, és veszélyeztetjük magunkat. Mára nehezen különböztetjük meg a valós, illetve a hamis félelmeket, amelyek nem fenyegetik testi épségünket, csupán a gondolatinkban, a valóságtól függetlenül jelennek meg és riogatnak minket. Általános érzelmi mintázatunkká válva a félelem elzár minket a világtól, és bármitől képesek leszünk félni, így viszont nehezen éljük meg az életet, annak áramlását, amellett, hogy a krónikussá váló félelemre adott érzelmi reakcióink, a felszabaduló hormonok hosszú távon nem engedik működni bennünk testünk öngyógyító folyamatait.

Mindfulness gyakorlat a félelemmel:

A félelmet leginkább racionálisan próbáljuk megkérdőjelezni, csakhogy a félelem tudattalan folyamatainkból ered, kikerüli a racionális elmét, ezért nem érdemes hibáztatnunk magunkat, ha félünk. A szorongató érzés enyhül, ha az elménket és testünket képesek vagyunk ellazítani, legyen szó tudatos önmegnyugtató relaxációról, mindfulness meditációról, meghittséget adó kapcsolatokról, vagy minden olyan élményről, amikor idegrendszerünk paraszimpatikus működésbe válthat át. A félelmeink kezeléséhez fontos megkérdőjeleznünk, átgondolnunk a félelemmel kapcsolatos hiedelmeinket: például „nem szabad félni”, „bevonzod, amitől félsz”, „győzd le a félelmeidet”, ugyanis a félelem elfojtása csak több szorongáshoz vezet. Ha ehelyett figyelmünkkel összekapcsolódunk testi érzeteivel, megláthatjuk, hogy önmagában az érzetben semmi félelmetes nincsen, és lehetőség adódik megvizsgálni, hogy a felbukkanó gondolatok valós fenyegetést jelentenek-e.

Kapcsolódó meditáció: Szembenézni a félelemmel ›› 

Ha szeretnél értesülni ingyenes meditációkról és újdonságainkról, regisztrálj hírlevelünkre!